vagy Good bye vagy Arrivaderci! Ennyi volt freeblog, már egyszerűen a puszta tény, h itt kelljen írnom feldühít. Költözöm. Lassú ez a vacak, ezen felűl pedig - ha ez nem lenne elég - a sablon is évekig szerkesztgethető, mire rájön azember, hogy hogy megy. Egy hülye sablon szerkesztését sikerült elsajátítanom, azt is mennyi idő alatt? Kész, vége. Aki érdeklődik, az megtalál...

Hát sajnálom, hogy így elcseszték pár hónapja a freeblogot. bár nincsen ellenemre a változtatás, ha valami nem működik jól, de ha vmi jó, akkor nem látom be, miért kell elrontani... Nem én voltam z első, aki ezért költözött, bár én még sokáig bírtam. Uff...

Csalódás. Egy baráttól többet vrtam volna. De megtanulhtnám már, hogy az úgymondd bélás barátok, akik ugye oszttársak is, jólval kevesebbet tesznek az állítólagos bartságunkért, mint a többiek azért, hogy valamiféle kapcsolatot ápoljunk. De ezt úgy halálosan komolyan. Ilyenvolt pl, hazajöttünk olaszból, de Alettán meg Juditon kívűl senki meg nem kérdezné ám, h na milyen volt? És érdekes módon, ők nem a barátaim. (most csak az osztályról beszélek, mielőtt bárki félreértené). Na szal azért ettől a képmutatástól nekem isborsózik ahátam. Oké. Ott volt M. Ági, és én egy idő után besokaltam a barátságunkból. És kész. Ennyi. De pl most ha felvenne msn-en partnernek nem tiltanám le. Jó, most énnem vettem fel, mikor új címet csináltam, met csak olyanokat tettem partnernek, akikkel beszélek is, ill hát most nyáron olyanok is felkerültek partnerlistára, akik mondjuk iwiw-en ismerősök, és onnét megvn nekik a címemem, és akkor felvettük egymást. Nem tiltok le senkit se. Most annak mi értelme? Nade az, h ma feltűnt, h Timi fogott és letiltott, na ez már azért úgy ledöbbentett. De már gondokhattam volna előbb is, mert pár napja Judittal beszéltem, és az ő szavából azt vettem ki, h be van jelentkezve, viszontnálam offline volt. Khm. hát azért Timinek csak annyit üzenek aki talán beszél vele, hogy  híres barátságró csak ennyit. A képmutatásnak is vannak határai. És ha lehet legközelebbiekben tartsa meg az osztály többi tagjáról való megjegyzéseit, ilyen irányban, mert azért ő sem jobb a Deákné vásznánál. Merem álítani, hogy Juditékkal - akik nem nevezik magukat a barátaimnak - ülönb kapcsoaltot tartok fenn, mint ez az éllítólagos barátság. Ilyenkor benem fogalmazódik meg a kérdés. Ki a barát? Valahogy mégsem az, aki annak mondja magát. ÉS különben ne értem mi értelme volt, h ltiltott, mert nem sokat zavartam azzal, h bájcsevegjen velem. Nem hiszem h feltartottam volna a pasijával való kommunikációjában. Áh,de h mégis, hát iszonyatosan sajnálom. De mindenesetre azért a jövőbeli mindennemű segítséget a részemről el szabad felejteni. Ahogy én nem kérek a M. Ágitől semmit, miután nem akartam a barátja lenni, innentől ez a gesztus után, tőlem sem kell semmit kérni. Azért maradjunk meg annyiban, hogy ezek a bélás barátságaim egy szarrakást érnek. Azért elég nagyot csalódtam. És tudjátok mit? A egész kis banda egy nagy hazugság kábé. Mert a maradél 29, jobban összetart, mint 7-en...  Vagyis nélkülem 6an, mert én ebből kiszálltam, itt és most. Mert ez a kis csapat csak ahhoz ért, hogy miként lehet belekötni a többi emberbe, mitől ér szart a többi ember az osztályba, és azt hiszik magukról, h tökéletesek, holott nem. Mert egyikünk sem tökéletes. Senki a 36ból. És bár egyesek paranoiásan hiszik, hogy a Judit félék állandóan róluk csámcsognak, hát kérnémszépen, nekik jobb dolguk is kad, mint ezen csámcsogni, mert nekik vannak elfoglaltságaik... Ha mi 7en valaha csak feleannyira össze tudtunk volna tartani, akkor minden sokkal jobb lehetett volna. Lehetek volna közösprogramok, pizza, forrócsoki, csavargás... de neeem. Nembaj. Én itt végeztem veletek. Timi vot az utolsó lapát. Köszöntem szépen. Hastala vista

aproposito, még egy dolgot a sok iwiw-es jelölgetősnek. Sajnos én sem ismerkedni nem óhajtok ezen a rendszeren keresztül, sem pedig gyüjtögetést nem szervezek. Szal nincsen szükségem olyan ismikre, akiknek még a nevét em hallottam soha életemben. Jólvan, bejelölt 1-2 olyan, akik fölöttem járnak, ismerem őket látásból, tudom hova rakni őket. Visszaigazolom. De most bejeölöl valamiFodor István nevű krapek,aki 19-20 ées, egyedülálló, Bányais volt. Ez a második ilyen Bányaiból jövő mberke,aki ismer(ni óhajz). Sajnos én egyiküket sem esmérem. Már elnézést. Nem tagadom, van Fodor nevű okonunk, a pobelma pusztán annyi, hogy ők Kanadába élnek, és nem aBányaiba jártak, no meg végképp nem 20 évesek. A második unokatesóm, Erzsi, is elmúlt már 20 éves, sőt, az a sada gyanúm, h már inkább a 30hoz van közelebb... Szal sorry, de nem jelölgessen senki feleslegesen, mert ismeretleneket nem igazolok vissza... Mellesleg ha írok neki üzenetet, h honné ismer, arra mégcsak válaszolni sem méltóztatik... az ilyen mit akar? Asziszi, hogy ez egy matrica album, és gyűjtögetni kell bele a matricákat? :P

Harmadszorra voltam ma kozmetikusnál, és úgytűnik nem baromság, h nem mind1, h mikor mék. Unokatesóm aztrolapjában állt, h aug 8-9 14 a legalkalmasabb időpont kozmetikai kezelsre, és én poénból 14ére kértem időpontot. Há senki nem fogja elhinni, de sokkal kevéssé látszik meg a helye, mint eddig bármior. Persze most lehet csakszerencém volt. :D De azért hirrá. fél év után már kellett menni egy teljes kezelésre, mer ahogy hazajöttünk olaszból annyira tele lett az arcom, h uáh :S Utálok úgy kienni z utcára, pedig muszáj :D De mostmár rendben vagyok :D 

Nem is tudom, de ma valahogy olyan különlegesen érzem magam. Nem is tudom, h mikor érezem utoljára ilyesmit. Most minden olyan jó, valahogy. És kicsit nosztalgikus is... Olyan érzésem van, mintha most újjá születtem volna. Tele vagyok energiával ötletekkel, tervekkel. Célok, és ami érdekes, hoy hirtelen azt érzem, hogy mindegyik megvalósítható. És munkához is látok, megszervezem a következő véi prjektet, hogy mit akarok elérni az elkövetkezendő egy évben, és ennek érdekében mit is kell tennem... Már napok óta érzem a késztetést arra, h kicsit változtassak a dolgokon, és azt hiszem ez a mai nap csak még nagyobb lendületet adott... :) áh :)

MEg azt hiszem nagyon jót tett nekem a mai nagy sétám. Biza, jó nagyot sétáltam egyedül, már kellett ez az agy kiszellőztetés, mert minden beleposvadt már... Annyira jó volt a levegő, farmer + pulcsi, kis zene, és irány a "nagyvilág". Elvielg csak mamámékhoz mentem, de annyira megtetszett  levegő, hogy kerültem egy nagyot, és elsétáltam Dérykertig, és onnét a nagyszülőkhöz. Aztán onnan gyalog haza, már néhány órával később. :) Üde vagyok ám :)
Meg mamáéknál néztük a kilátást, olyan 3/4 8kor. hú náluk nagyon szép. Egyrészről a negyediken laknak, másrészről az egyik oldalról a városon át, szinte ellátni a Dunáig, merthát nem nagyon vannak abba az irányba emeltes házak, és lehet látni a naplementét. A másik irányba, meg, keletre ugye, ott a Vonatkert. Váá és annyira szép volt. az egyik oldalon narancssárgás-pirosas volt az ég, ahogy ment le a nap, a másik oldlon, meg a Vonatkert fáin létszottak a nap utolsó sugarai, valami eszméletlebnül szép zöld volt, fölötte meg az amúgy szürke felhőkön az alkonyat rózsaszín foltokat hagyott. Ült a család a szobába, balra ha néztünk, akkor át a nappalin, az ablakokon a naplemente adott csodás képet, obbra meg a rózsaszín és kék millió színeiben pompázó ég, a fákra vetődő utolsó napsugarak ... Csodálatos látvány volt.
Minderről úgy beszélek, mintha ezt csak 10évente láthatnám, pedig minden nap van naplemente... De ez valahogy különlegesen szép volt. Olyan egyedi, ahogy minden átélt nap is egyedi. Imádom ezt a látváyt, nagyn sokat ér számomra. Egyszer egy napot eltöltenék szabad ég latt, mármint 24 órát. És nézném végig az órák, a percek nyújrotta változásokat. :) Na majd egyszer :)

Közben persze nosztalgikus hangulatom van, mindezek mellett... Lejött az Oroszlánkirály, meg is néztem... Áhh... Az annyira szép mese. Azt hiszem a legszebb. Olyan szívhez szóló, olyan igazi mese... Mindig elérzékenyülök rajta, kis könnytócsa, ilyesmi :) De annyira szép. És talán azért is a kedvencem, mert a Can you feel the love tonight? a világ egyik legszebb száma... Nem hiszem, h akad párja... Imádom. Meg mondjuk mostanba még sok ilyen szám van. Pl a Real to me vagy a Here I am, vagy a Words, :) Egyik sem éppen 2006-ba került a piacra, de valahogy ezek oylan igazi jó számok, nem azok, amik fél év alatt letünnek. Ugyanúgy, ahogy az Oroszlánkiály sem az  mese, amit egykönnyen kiradíroznak a mese történelemből. Régi idők, hát azok voltak a jó idők. Akkor még a tehetség, a tudás, és az értelem számított. Ma meg a pénz, a külső, meg a rang. Látszik is az embereken. Meg nemcsak az embereken, egyáltaln a mindennapokban, amédián, a meséken, a zenéken, aa hírességeken. Ma már nem az tudja eladni  lemezét, akinek hangja van, valamire való tehetség, hanem az, akinek jó szaftos a magánélete, lehet róla mit irkálni, vagy úgy néz ki, mint a cicababák... az  hangja nincsen kevéssé érdekes, mert pl a VIVA és hasonló TV csatornákon a klippjei könnyen adhatóak, mer csak az számít, h csupa forma e... és a lemeze is leginkább a borítója alapján talál kazdára. Kár. Az egyetlen kimagaslóan jó "sztár", akinek  magánéletébe, vagy a megbotránkoztató közszereplésein van mit csámcsogni, na az Madonna. Ő nem csak a pletykalapokba bír szerepelni, hanem kora ellenére igazán kimagaslóakat tud alkotni. Bár nem vagyok nagy rajongója, azért meg kell hagyni, h nem egy kivál számmal rendelkezik,amiket talán még 10-20 év múlva is felemlegetnek. Többre vitte, mint Elvis Presly, akit a korombeliek jól lefújjolnak. ( én nem hallottam egy számát se).

Nah, meg más fajta nosztalgia "feeleingem" is van, de annyira sokat szövegelek, hogy ebbe nem kezdek bele. De azért a holnapi nap, hát azon tú, h a kozmetiushoz vagyok hivtalos... (már éppen ideje volt), kicsit különleges. 2004 augsztus 14-én kezdődött el azt hiszem az életemnek ezen szakasza. furcsa dolog, de akkor még nem is sejtettem, hogy ez lesz belőle. Minden csak egy átlagos szombatnak indut akkor... aztán mégsem lett egészen átlagos. :D Mik vannak... Majd lehet mesélek 1-2 dolgot. :D

De tényleg csak egy picuri. :) Úgy tűnik, de ezt 3x lekopogom, hogy a baj mégsem olyan nagy. Vagyishát az, ami először idezuttyant lehetséges, h mégsem úgy van egészében, ami megnugvással szolgálhatna. Persze várjuk ki a végét. Ha nem az van, amit először 'gondoltunk", vagyis amik az első tényállások voltak, sajnos akkor sincsen túl sok oka a nyugadalomra, merthát akkor is baj van. Ehh... na meg persze a körülmények. A körülmények annyira szörnyűségesek, hogy én csak abból tudok bármit is, amit anya elmond, különben nem engednek a dolgok közelébe. A hallottak alapján azonban a körülmények rosszabbak, mint bármekkora baj. Mondjuk úgy, h a körülmények annyira rosszak, hogy még a legnagyobb bajnál is gyorsabb módszert jelentenek. Így nem csoda az, hogy az új fejlmények nem nyugtázták le az itthon uralkodó cseppet sem vidám hangulatot. Sajnos... És elég rossz így körülnézni, mertha éppen sikerülne megfeledkeznem fél pillanatra a dologról, akkor meglátom apámat, aki alán 4ünk közül a leginkább maga alatt van.  Nah, hát annyi pont elég.
Nőéremet persze az események óta kétszer láttam. Egyszer tegnap este, mikor dúlva fúlva a pasija miatt hazajött, h akkor ő most elmegy bulizni, majd hajnalba jön. Persze nem jött. Nem mintha hiányozna a leltárból, mivel már teljesen jól megszoktam ezt a nincsen egy másik lény itt szitut. Aztán meg ma, mikor hazaértem. Hangulata az éppen nem a szomorúra emlékeztet, inkább az újfent undokra. NEm mintha mást várnék tőle, főleg miután leginkább én is ilyen vagyok vele. Bár az meglehetősen poénos,hogy el akarja velem takaríttatni az ágyáról a "cuccaimat" ami egy könyvwt tesz ki, mikor ő ha hazajön, akkor az én ágyamra dobálja le a fürdőköppenyét, a krémeit meg a franc tudja mit. Persze aztán elhúz, szal ha az ágyamat birtokba óhajtom venni, akkor le kell pakoljak róla. (és még megvan mind a 10 ujjam, a 10 körmöm, a kezemen is). Annyira nem érdekel. szerencsére mostanába nem kéregetőzik, bár ha kérne, se kapna. Gonosz vagyok, de tú sokat kapott már, és tú hálátlan volt. sokszor hittem, és mindig csalódtam. Azért az ember egy idő után megálljt  mondd, szerintem...

De biztató dolog, h tán lesz munkája, ugyanis lesz Baján egy ilyen szenvedély betegségekkel foglalkozó valami, ahová szocmunkásokat keresnek, és majd megy kedden meghallgatásra, amikor minden mást is megtud. Természetesen ha jóltom nem bajai központú dolog ez, csak kirendeltség, dehát ha munkát ad, akkor munkahely, ami hazánkban, legalbbis mifelénk, egyre kevéssé van. Persze azt tervezik a barátjával, h júniusba kimennk angliába. Mindez érdekes lesz.Őnagyságának túl nagyok az elvárásai, főleg ahhoz képest, hogy csak alapfokú nyelvvizsgája van, ami knb olyan, mintha nem is lenne. Legalábbis hhoz képest, amit külföldn tudni kéne. De még ha gyakorolná, de nem. Elmentünk oalszba, nem kell hinni, hogy akárcsak fél mondatot is kimondott volna angolul, még egy szót se. Na sebaj.De ő nem akar mosogatni egy konyhán, merh az mien már. hát kérem, először tudni kéne, aztán elvárásokat felállítani. Egyéni szocproblém persze. Szal mondhatja h elmegy külföldre dolgozni... szerintem én előbb fogok diplomát szeretzni,minth ő külföldre menjen... És nem azért, mert nem tudna, csak mert nincsen benne ennyi kitartás. Ő nem az a típus, aki egyszerre fog dolgozni, meg nyelviskolába járni + még a pasiját is jól tartani, mikor itthon van. Nem mintha annyira érdekelne. Csak ezen mindig fennakadok. Tele van tervekkel, aztán mindig a seggén marad. Ment volna már angliába, de túl beszari ahhoz, h tényleg elmenjen. bár nem látom be, miől fél. Ha azt hiszi, itt könnyeb elhelyezkedni, bizony téved. Ahhoz szegeden kellett volna maradnia. Dehát már ott se volt meg... nem értem miért...

Én mindenesetre 2 év múlva fogom a batyumat, és elmegyek egy nagyvárosba, és vissz se jövök, csak hétvégékre,a család miatt... Ide? Dolgozni? Vicc? Hol van itt munkahely? Ami van, az foglalt... Valaki megjegyezte, h a bajai fiatalokat sarkallni kénerá, h it maradjanak. Hát ... azt elárulhatná nekem z illető, hogy vajon miből, és kifogja őket tartani? Mert sajnos, ha tetszik, h nem, itt a munkanélküliség nő, nincs mit tenni... Vagyishát vóna, ha gazdag ország, gazdag városa lennénk. Csakhogy csóró ország, csóró városa vagyunk... ej bizony, bizar a helyzet

Magyarul: egészségügy=halálügy.

Nem állnak jól a dolgok, sőt, egyre rosszabb... De azért nem hittem, hogy ez megtörténhet... Dehát miért isvagyok meglepve? Végülis errefelé márcsak ez megy. Tulképp a népeség szám csökkenéshez nagyban vezet a kedves EÜ dolgozók hozzáállása, akiknek nagy része nem azon fáradozik, hog a pácienst megmentse, vagy jobb helyzetbe "tegye", hanem azon, hogy mihamarabb a másvilágra küldje őket. De tudják, mindenki a háromszorosát fizeti a bűneiért. Azt ugyan nem értem, hogy ezeknek az embereknek h a fracba tiszta a lelkiismeretük? Vagyegyáltalán van nekik olyan? Mert amit csinálnak itt, az már sokminden, csak nem emberség.

Adot egy ember, nem bírnak vele, akkor két lehetőség van: fogják is lekötözik, avagy benyugtatózzák. Ja, bocs azt kihagytam, hogy netán mindkettő. Mert oylan  is van, bár az leginkább a pszichiátrián. Szal eg beteget fognak, és csakúgy, kikötöik. Ja, há ők egtehetik. Főleg ha tudják, h  beteg vagy az állapota vagy az anyagi hlyzete miatt ki is van szolgáltatva. Most akad egy betegtárs, aki szeretne segíteni a kikötözött társán, és elvágná a köteleket, csakh a nővérke rajtakapja, és fogja jól beadja neki a altatót, had alukáljon kicsikét az a hülye bolond cvéenember. Ja, mert ő ezt is megteheti.... De annyi altatót ad be a bácsinak, hogy az éjjel bekakil, meg bepisil. Kap egy gumibugyit. Járkál a bácsi a gumibugyoba, ami nem tetszik az ápolóknak. Mit tesznek? BEadnak még egy nagy adag nyugtató. Jóvan, mosmá a bácsi nem fog felkelni, sokkal inkább hasonlít egy hullára, mint egy élőre. És még ezt is megtehetik. Ki tudja ugyan rájuk bizonyítani? Persze, h senki...

Mi a legborzalmasabb? Hoyg a kikötözős módszer inkább illik a pszichiátriára, mintsem a belgyógyászatra. A rengeteg nyugtatót valahogy pont nem a belgyógyászat osztályán tudnám elképzelni, merthát ugye ott mégiscsak olyan betegek fekszenek, akiknek legkevésbé erre van szükségük, hiszen tudjuk milyen károsodást okoznak a nyugtatók és az altatók. De persze ezt itt megtehetik. Lehánynám az összes ilyet, hogy ülnének ők ott, és éreznék ők azt, amit azok a szerencsétlen betegek érezhetnek...

Természetesen sokat olvastam már iylen dolgokról. Annak ellenére, hogy nem a biológia  területem azért bizonyos beteségekről és gyógyszeretől tudok ezt-azt. Főleg amivel valamilyen módon az életem folyamán volt kapcsoaltom. Közvetett vagy közvetlen. Sok műtétem volt már, többnyire jelentéktelen, leszámítva a két dobhártya plasztikát, ezért tisztába vagyok azzal, hogy mit iratnak alá az emberrel altatás előtt. Természetesen sok vizsgálat előzi meg a műtéteket. EKG, vérvétel, vizelet minta. néhány esetben tüdő röntgen. Ez függ az altatás fajtájától. Mivel van gáz, illetve folyadék, ami a vérbe kerül. Nyugtatóval is tlálkoztam már, ez műtétek előtt nem ritka. Kap a beteg egy iyet, hogy ne idegeskedjen. Nyilván azon egyszer alkalmázsba nem okoz függőséget, egyébként igen. Milyen érzés? Hát érdekes. elmúlik az ember szorongása. Ha nem is teljesen, de valamennyire elmúlik. Lelassulnak folyamatok. Gondolok itt mozgás, beszédkézség, gondolkodás. az információk késéssel jutnak el a tudatba. Hallom ahangot ahogy beszélnek hozzám, de csak jóbal később fogomfel azt,amit mondtak. Nem olyan összehangolt a mozgás, kicsit talán olyan néha, mintha a dolgok nem úgy állnának, csalóka minden. Egyszer oylan is volt, 8évesen, h minden a feje tetején állt... Ilyen a hatás. És milyen az altatóé?Hét az olyan, h éri az ember, hogy nehéz a szemhéja, leragad, és kész. Aztán felébred. Az altatás álomtalan alvást biztosít. Az ébredés érdekes. Kicsit talán kellemetlen érzés. Nem érzed magad kipihentnek, sőt, még fáradtabb vagy. Az altató lelassítja a szívműködést, ezáltal minden más reakciót is. Ilyenek ezek a szerek

Ilyenekkel dolgoznak a kórházakban, és ami borzalmas, hogy nem csak műtéteknél, illetve indokol esetben alkalmazzák (indokolt esetben itt a komoly pszichés betegekre gondolok), hanem olyan szituációkban, amikor semmi értelme.
A fiatal szervezet még joban elviseli zt, de egy idősebb nem. Egyrészről több idő, amíg kiürül a szervezetéből, hiszen idősebb korban minden le van lassulva. Má nem úgy műkdöik semmi. Talán ezért van az is, h pl egy időset a ráko megbetegedés lassabban visz el, mint egy fiatalabbat. (ez ezelés nélküli esetben értendő). Szóval az idős szervezetből nehezen rül ki a nyugtató.
Most ha beadnak egy altatót, aminek kvöetkeztében a bácsi semmit nem érez, akkor 24 óra min amég kiürül a szervzetéből. Ergo, nem kellene rádobni mé egy adag nyugtatót, má nem azé vagy azé.... Azt mondom, hogy ez az ölsé egy biztos feltétele. Hogy miért? Hát ez borzalmasan egyszerű

A nyugtató az agyra, központi idegrendszerünkre ha ki. lelassít, csökkenti az aktivitást... ha már túl sok van a szervezetbe, akkor hatása lassan az altatóéval egyezik. Mély álomba merül az illető. Az  baj, mikor ilyenkor még tovább adják be neki, ugyani akkor azálom kómává változhat. Vagyis agyhalál. Azt pedig ennyi nyugtató után nem kell túlélnie senkinek. Azért gondoljunk bele. Nem logikátlanul működik az emberi szervezet. Beadják az altató, mondjuk nagyobb dózisban. Az altató lassítja a szív működését, ezért - mivel ez egy körforgás - minden más szervünk és természetes reakciónk is lassulni fog. Mivel a z altatásból val ébredés kellemetlen eleinte nyugtató adnak rá, amitől a mg igencsak álmos beteg ismét elalszik. És ez így megy sokáig, sokáig. annyira sokáig, h a beteg izmai, izületei gyengülnek. A sok fekvéstől lassan az immunrendszere is kezd legyengólni. Táplálkozni már csak ifulizón keresztü tud. Már nem is vesz tudomást a ilágról, csak alszi, meg alszik. Minden fokoatosan romlik, addig, amíg a szervezete fel nem adja a küzdelmet. Hogy mivel? Nem, nem egy különleges betegséggel. Nem. Hanem egy különleges gyilkosokkal. Orvosokkal, és ápolókkal küzd a szerezet, akik a "jót akarunk, gyógyítani akarunk" szlogen alatt szépen kinyírják az embereket. NEmtom, azért érdemes sokszor átgondolni, hogy megyünk e orvoshoz, vagy inkább nem.

Kicsit car a kedvem. Fen vagyok már egy órája, másfél. Próbálom magam lekötni, de nehezen megy. Jó lenne egy kis társaság, dehát nincsen, és sajnos nem is ér rá senki. Pedig úgy elmennék itthonról. De nincs kivel. egyedül meg... csak ugyanaz lenne, mint egyedül itthon. Még mindig nem tudom elhinni, annyira lehetetlen minden.Néha gyűlölöm az emlékeket, mikor a nagy semmiből befurakodnak az agyamba, hiába próbálok védekezni ellenük... és itt vannak, és mindent megnehezítenek.
Mennyire jól esne ha lenne társaságom, valakik(k) aki(k) elterelné(K) a figyelmemet... De most nincsen senki, aki elérhető lenne. Másik taktikát kell választanom. néztem mesét, de az nem bizonyul elég jó megoldásnak... talán ha tanulok. Igen, az marad. A tanulás, meg az olvasás.
Menekülni a dolgok elől mindig könnyebb, mint szembenézni velük. Homokba dugom a fejem, úgyteszek, mint aki nem vesz róla tudomás? Lehet. De elég lesz akkor szembenézni vele, mikor majd nem lesz más választásom, mert azzal én is tisztába vagyok, hogy ezt a játékot nem leheta végtelenségig űzni... De még szükségem van időre. Most csak két dolog maradt. Várni, hogy lesz társaságom és tanulni. bár a nyaramat közel nem így képzeltem el. De ez is az Ő hibája, mint általában a legtöbb szerencsétlenség. ... Lehet ez csak egy bűnbak keresés, de azt hiszem akkor is Ő tehet róla, mert ... Ebbe ne menjünl bele.

Inkább befejezem, és megpróbálom lekötni a figyelmemet, és másra öszpontosítani. Ettől senkinek sem lesz jobb, se neki, se nekem, se a többieknek, akik benne vannak. A sajnálkozás még nem segített senkin....

Hazajöttünk a nyaralásból, még július végén. Mielőtt elmentünk tudtuk, hogy baj van, de az csak ma derült ki, hogy mekkora.... Először el sem akarták mondani nekem, aztán anya mégis elmondta. És nem tudom ép ésszel felfogni... vagyis fel tudom fogni, csak úgyérzem, hogy ez nem lehet. Kizárt, képtelenség... de sajnos igaz. Tegnap még azt hittük, csak egy vészmadár jajjgat, újfent, de sajnos a vészmadár most igazat mondott... Mi lesz? Jó, előbb utóbb úgyis megtörténhet aminek meg kell történnie, de miért idő előtt? Kurvára igazságtalan az élet.... :( És nem értem, ezt miért nem lehetett előbb észrevenni? Miééért??? :(

Közben pedig kedves szüleim már kitalálták, h nappalit kicsit restaurálják... Na, lényegében új ablak, erkélyajtó, meg persze új fal is kell, merthát ami nálunk a nappaliba falnak van beállítva, az egy deszkatákolmány, dehát ha már azt lebontják,akkor új radiátor, de akkor már festeni meg tapétázni is kell. Dehát végülis megéri, mert az erkélyajtó éppen nem szigetel túl jól, és uez elmondható az ablakra is, a falat meg téglával helyettesíteni szerintem nagyon is ésszerű ötlet. Szóval mostmár ezt is elrendezték.

Úgyhogy mi éldegélünk, mint egy tök átlagos család, csak éppen még kaptunk az ölünkbe egy cseppet sem átlagos dolgot, és nem tudom mi lesz ebből, nemtudom... De többet ide a fentiről nem írok, nem akarom ország világ tudtára adni, majd 1-2 emberrel idővel úgyis megbeszélem, de nem kell mindenkinek mindenről tudnia...

Nah kérnémszépen, most megint írok, de csak mert megint akad mondandóm. Nyilván feltűnővé kezdhet válni, hogy ha nincsen mondandóm, akkor nem írok, így esetleg kimarad 1-1 nap...

Szóval. Én néha le-le maradozom a "világ" "nagy" eseményeiről, hol ezért, hol azért. Tavaly vagy tavaly előtt a boltokba került hazánkban is Dan Brown nagysikerű könyve,  A Da Vinci kód, ami igencsak olvasott művé vált. Én mindaddig nem is gondoltam ennek az elolvasására, amíg júniusban az egyik magyar órán a tanárnő nem ajánlotta egy nyári ajánlott olvasmánynak. (érdekes megfogalmazású mondat lett...) Aztán több helyről hallottam, h jó kis könyv, így végülis, miután A nyomorultakon túlrágtam magam, meg még néhány jóval rövidebb regényen tegnap eljutottam a könyvesboltig, és beszereztem ezt a világsikert. A történt nagyon pörgős, és eseménydús, nemcsak hogy nagyon klasszul kitalált a cselekménye, de rengeteg okossággal lesz gazdagabb az olvasó. Az író nagyon precíz munkákat végezhetett egy-egy helyszín vagy tárgy ismertetésével kapcsoaltban. Ezeddig rendben is volnánk... De van itt még valami.
A könyv (majd a most nemrégiben megjelent film) körül természetes botrány dúl(t), pereskedés, és hasonlók. Természetesen kinek lenne mindezzel problémája, ha nem az egyháznak? Bizony, bizony. Ez megint valami hasonló tészta, mint annak idején a Harry Potter volt. mit össze nem zagyvált z egyház a mű ellen, hogy milyen rossz, és bűnös dolgokat táplál. Na igen, hát végülis a keresztény egyháznak úgylátszik még a boszorkányos mesékről is a boszorkány-üldözés jut eszükbe. Jah, hát igen, ennyit az isten előtti egyenlőségről, de nem térek ki erre, most nem ez a szándékom.

Szóval A Da vinci kód is támadva lett, tulképpen azért, mert bizonyos dolgokat nem éppen úgy állít be a mű, mint ahogy azt már a kezdetektől mondják a hívőknek. Közlésképpen ez csak egy könyv, és nem feltétlenül az a lényeges, ami a vallási hivatkozásokban van. Az, hogy mit ír az író az Opus Dei-ről, nem tudom mennyire igaz. A könyv elején található Adatok címszó alatt nem túl jó fényben tűnik fel ez a szervezet, melyet a Vatikán támogat, és melnyek székhelye New Yorkban van. A műben ez a gyülekezetnek nevezhető trsulat még sötétebb színben tűnik fel. Akit érdekel, hogy valójában milyen mindez, az azt hiszem, hogy a könyv olvasása közben informálódhat, ugyanis az író, egy helyen megemlíti az Opus Dei hivatalos honlapját. Én is megemlítem, hátha érdeklődik valaki a téma iránt: www.odan.org . Ezen túl, a másik amiről komolyabb szó esik, az a Sion-rend, amely valóban létezett, számos igen híres emebr volt tagja, példának okárt: victor Hugó, Leonardo Da Vinci. NEm olvastam még különösebben utána, hogy mit takar ez a szervezet, a könyv írója elég érdekes képet ad, ami valóság hűnek tánik, bár azért egy "egyszerű" regénynek nem adok teljes hitelességet, jobb szeretem, ha más, hivatalos formák is megerősítik az ilyen dolgokat. Harmadszor megemlítendő a Szent Grál (Sang Raal), amely még mindig titok, sőt talán titok marad örökre. Egyesek állítják, ez egy kehyel, amelybe Jézus vérét gyűjtötték össze, a Biblia természetesen ezt állítja, és hithű emberekről tudv lévő, hogy a biblia az elsődleges igazság hordozója. Ám több helyen megerősítésre lelt az a lehetőség, miszerint Jézusnak felesége volt, akinek gyermeke született jézustól, így vére tovább öröklődött, fennmaradt. A Szent Grál (San Gral) szó a valamikori sangreal szóbol ered, a sang szó jelentése: vér. Ha az eredeti hangsúlyokra "helyezkedünk" akko kapjuk a Sang real kifejezést, amely ma már inkább Sang Raal, magyarul: a király vére, vagy királyi vér. (ennek több helyen is tuána néztem, szal tuti). Ez esetben teát kétség merülhet fel, hogy valóban egy Grálról van e szó, mint ahogya a Biblia állítja, vagy pedig másról. Mindenknek szíve joga azt hinni, amit szeretne, de azért a bibliával kapcsoaltosan jó még néhány dolgot tudni

Ezen következő információimat a National geograpcih Chanel vasárnap est 10 órai műsorából szedtem, melynek címe, ahogy ennek a bejegyzésnek a címe is, Rejtélyes vallások. Ez a része, amit néztem, nem ezzel, hanem egy másik dologgal foglalkozott, de az is legalább ilyen érdekes volt. Júdásnak ugyanis mostmár bizonyosra vehető, hogy volt egy saját evangéliuma is, amit a bibliából kihagytak. Megtalálták ezt, és hosszas kutatások után bebizonyosodott, hogy nm hamisítványok. Természetesen Júdás evangéliuma kimaradt a bibliából, hiszen Júdást mint gonoszt tüntetik fel. Ez az evangélium viszont nem egészen így festi le a dolgokat. Akik a bibliát összeállították szelektáltak a történetek között. Hogy mi alapján válogatták össze azokat, immáron nehéz lenne megmondani. Rengeteg féle terjesztésük létezett, mire elkezdték azokat összeírni, és álíltólag a hiteleseket kiválogatni, mindaddigra rengeteg féle varriáció volt, és néhol ezek egymástól nagyon eltértek. Természetesen a kiválogatáshoz sok mendemonda kapcsoldik, ami szerény véleményem szerint csak arra jó, hogy az emberek hite erősebb legyen nemcsak a biblia, de a vllás iránt is. Én sokkal inkább úgyvélem, hogy a mai bibliában olvasható evangéliumok, történetek, és ez leginkább az Újszövetségben nyer értelmet, a papok választéka volt, olyanokat válogattak össze, melyek teljes mértékben megnyerték  híveket, és mint mindeig, most is szükség volt egy bűnbakra, aki ebben a vallásban nem más, mint Júdás.

Miután megtalálták ezt az elveszett evangéliumot, és sikerütl bebizonyítani, hogy nem hamisítvány (ezt fizikai kísérlettel érték el) kijelenthető az is: a bibliából,  mendemondákkal ellentétben, nem csak olyen történetek maradtak ki, melyek hamisak lettek volna.

És még mennyi rejtelme van ennek a vallásnak? hát azt nehéz lenne kitalálni. Viszont a téma kifejezetten érdekel, ezáltal nem csak ezt a könyvet akarom elovlasni, de utána nézek dolgoknak több helyen, másrészről természetesen a NGC dokumentumfilm sorozata szintén rendszeres vasűrnap esti programmá válik.

A világ változik, és benne változnak az emberek is. De vannak dolgok, amiket ha akarunk sem tudunk elfelejteni, és ez akarva-akaratlan, de az arunkra van írva. Minden jó és minden rossz, ami történt velünk az életünk folyamán nyomot hagy, talán ezeknek a történéseknek köszönhetjük természetünk alakulását, az arcunk, a szemünk egyediségét. Hiszen egy arcot nem csak az különböztet meg egy másiktól, hogy más az alakja, más a z orr formája, hanem az is, hogy mennyi szomorúság, boldgoság tükröződik rajta. Hiszen látható. Akárcsak a szemen. Bele van vésve, és ordít, ha valaki szomorú, ha boldog, ha valaki játszik az érzelmekkel, ha valaki hazug, és az is, ha valaki őszinte. A szem a lélek tükre, és ez nem csak egy mondás, amit valaki úgy kitalált, hanem a valóság. És azok az emberek, akik nem egészen egyenesek, van valami stiklijük, hazugok, és ilyenek, ők tudják mindezt. Avagy mindez számukra egy belső megrzés, mert ezek az emberek nem képesek a faggató szempár közé nézni. NEm képesek ezenfelül őszinte szembe nézni.
Persze vannak hazudozók, akik képesek szemkontaktusban is hazudozni, mintha csak egy nyitott könyvből olvasnák fel a kitalációikat, de ezeknek az embereknek meg valahogy kellemetlen kisugárzásuk van, szerintem.

Furcsa dolog, ha találkozok egy emberrel, akkor az első dolog, amit megnézek rajta, és ez nemtől független dolog, az a szeme. Nemrég, na persze ez most viszonyítás kérdése, de maradjunk ennél az idő meghatározásnál, tlálkoztam valakivel. És az volt az első alkalom, hogy valami furcsaság volt a szemekben. Volt bennük valami egészen érdekes, valami jelzés. NEhéz volt azt összepárosítanom azokkal az információkkal, amiket addig az emberkéről megszereztem. Maga a megoldás azonban sokkal egyszerűbb volt annál, mintsem gondolni lehet. Megdöbbentő felismerés. És értetlenség. Hogyan lehetett? Miért? De jogában senkinek sem áll a merteket felülbírálni, maximum ott állunk, nézzük ezt a furcsa dolgot, nézzük, hoyg ez létezhet... Elképedve állunk, és várjuk, a történet folytatását. A legtöbben az ilyen furcsaságot kívűlről szemlélik, kevésaz, aki benne van, és észreveszi. A kivülálló meg a legtöbb esetben csk nézi, nézi, nézi, de szólni sosem fog. Miért tenné? Hiszen milyen jogon ütné bele az orrát?

Nos... lehet értelmetlennek tűnik az, amit leírtam. Lehetséges, hogy majd egyszer, sok-sok év múlva, ha majd még írom ezt, akkor elárulom azt, ami ez mögött van még. Mert ezen sorok mögött sokminden van. Túlságosan is sokminden...

Hm... Ez egy szám, amit az hiszem egy amerikai énekesnő énekel. Nem túl ismert, legalábbis nem hazánkban, nem tudom eljutott e a rádiókig ez a szám, mindenesetre hozzám eljutott. Még nyaralás előtt láttam VH1-en a klippjét, már akkor megfogott. Átvitt értelemben is értelmet kaphat szeritnem maga a dalszöveg, de én úgy vélem, hogy napjainkba, az eseményeket figyelembe véve talán egy segélykiálltás lenne az emberiség részéről.
Az embereknek mindig orr a vére, csak azt nem étem, miért mindig a háborút találják a legegyszerűbb meoldásnak. Rengeteg pénzt felemészt, és emberek éett követeli, ami pénzzel nem fizethető meg. Mi értelme ennek...? Miért képtelen az emberek békében élni? És miért hiszi mondjuk a NATO, vagy bármelyik más ilyen szervezet, hogy pl azzal, ha ők odamennek erőszakos módon rendet teremteni, akkor majd éke lesz? Háborúzni a békéért olyan, mint ***** a szüzességért, ezt már mondtam. Mennyire nevetséges mindez. És valójában nem is lehet rajta nevetni, hiszen borzalmas. Ostobák, mindig csak rosszabb lesz minden. Mitől is lenne jobb? Irak, Afganisztán, ugyan mitől lenne ott jobb? Szegények az emberek, de amerika még így is csak azon fáradozik,meg mások is, hogy hogyan csórják el az olajukat, amik még van. Aztán ha már nem lesz olaj, akkor le se tojják azokat az ázsiai országokat. Na és láss csodát, hazánk több száz katonát küld afganisztánba. Tulképp ennek nem sok értelmét látom. Dehát végülis igen, vmire szórni kelle a pénzt, azt a keveset, ami még van.
Különben a másik meg az izraeli áború. Eszem megáll. Olaszba mutattak a hírekbe olyat, amit nálunk soha, egyetlen egy hírcsatorna sem mutat. Jah, át igen, mi a hírekben mutogatjuk a politikusaink gaz pofiját, meg h kire dőlt rá a fa, de azt, hogy mi van Izraelbe, azt csak homályosan látja a magyar hírnéző. Bár szvebe alaposan próbálják elmesélni, hogy robbantás történt, ennyi sérült meg ennyi halott... Hát az olaszok ehhez képet is tudnak fűzni. De borzalmas képeket. Bemutatták az egyik robbantás után, mikor a mentőbe rakták be a sérülteket, meg h micsináltak a halottakkal. És a legborzalmasabb az volt, mikor mutatták a kisgyereket, aki azon túl, hogy eszméletlenül sovány volt elvesztette az egyik karját. Iszonyatos volt. Én nem értem. Akik háborúznak hogy képesek ezt mvelni? Soha nem gondolnak arra, hogy talán az ellenség éppen most lőtte szét a saját gyerekét, feleségét...? Bár a mozulmán nem foglalkozik vele. a szent célért bármit feláldoz. ... De ez akkor is borzalmas. Azok z ártatlan gyerekek igazán semmiről sem tehetnek, ők csak megszülettek és élnek ... Hogy képesek az emberek erre?! Hát még mindig nem veszik észre, hogy minden háború értelmetlen, mert valójában egy háborúnak sohasem lehet győztese. A háborúnak csak vesztesei vannak, hiszen minden ország megsínyli majd... És nem értem, hoyg ezek az ázsiai csóringer országok hogy képesek azt a csekélyke pénzüket is erre költeni? ezek fanatikus abnormélisok. És ha ezt a magukfaják olvasnák, akkor én holnapra darabokra lennék robbantva. Mindezt miért? Mert a világ legnagyobb baromságának tartom, hogy ezek a csóringerek itt verik a mellüket, hogy ez az övé, meg az, és akkor ha nem adod, akkor szétpuffantunk. ELgszívesebben elmenekülnék ebből a világból, csak sajnos nncsen hová. Mert a háboú az egész földön ismert. Mind1, hogy itt élek, az egyenlítőnél, űKanadába, vagy a délisarkon... Egy másik bolygó kellene, ahová szépen elköltözhetnék, de sajnos nincsen. De ha lenne, akkor is lassan mindenki odamenekülne, és többé ott sem lenne béke. Mert az bizonyos, hogy ahol sok ember gyűlik össe, ott előbb vagy utóbb, de háború lesz a magántulajdonok miatt, vagy másért...

Ostobák vagyunk. Kiírtjuk a saját fajunkat. Az állat léfentartásból öl, az ember hobbiból, önzésből, hogy neki több legyen, hogy neki jobb legyen. Mennyivel értelmesebb lények az állatok, és az ember mégis önmagát hiszi a teremtés koronájának. Kár értünk, ostoba fajnakók vagyunk, egytől egyig. És mindannyian csak önnön érdekeinket lessük. Ha valaha az emberiség kihal, hát akkor majd köszönjük meg azoknak a nagy észlényeknek, akik mindenáron a háborút választották - bár akkor már nem tudunk köszönni se.

Két dologtól félek: hogy egy kamion magalá sodor, meg attól, hogy háborúban kell meghalnom... :S